“A hatalmaskodások kora” (1301-1543)

Az érett középkor Magyarországán jellemzőkké váltak az állandó birtokperek, földesúri hatalmaskodások, fosztogatások. Az egyházak népeit és birtokait csekély védelmi erejük miatt még inkább sújtották.

A Kispéc elnevezés is a XV. században tűnt fel e1őször, eredeti1eg Kajár határterületét jelentette.

A kajári plébánia Szent Kelemen egyháza volt. 1421-es jegyzék szerint 50 aranyforint volt évente a plebános: Pálfia Mátyás jövedelme.

De a hatalmaskodások során még a papok élete sem volt biztonságban. 1425-ben a Garaiak emberei kaszálói közt megtámadták és kirabolták Sebestyén plébánost.

1429-ben a csornai prépost gyarmati jobbágyai falujukban megtámadták a kajári Jánosfia Simont, 14 forintot érő lovát elvették. Válaszul az apát kajári tisztjei: Töndemesi Fenenc és Bentalan összeszedték a falu férfiait és Gyarmat ellen vonultak. Amennyi gabonát el tudtak hordani, azt elvitték, a maradékot szekereikkel és lovaikkal a földbe tiportatták. A csornai prépost sikertelenül indított pert.

A XVI. század elején Kajár nemességét a Románi, Biby, Kesző és Kántor családok alkották. A legnagyobb “karriert” a Romániak rokonsága: a Kajári család mondhatta magáénak. Az apát 1518-ban adományozta a Kajári családnak azt a kedvezményt, hogy csak tizedet és karácsonyi ajándékokat kellett fizetniük az egyháznak.