A falu az árpád korban

A honfoglalás után a Duna jobb partja Kurszán kende szállásváltó útja lett, majd a kende megmérgezése utáni időszakban került a fejedelmi törzs kezére.

Az 1037-es hamisított alapítólevél szent istváni adományként, a bakonybéli apátság birtokaként tünteti fel Kajárt.

Az 1086-os birtokösszeírás hiteles részében határait is körülírták. Lakosai u.n. dusnikok voltak, akiket uruk az egyháznak adományozott, hogy ennek fejében az elhalt birtokos lelki üdvéért évente szentmiséket mondasson az apát. Ha a dusnikok nem teljesítették kötelezettségüket, akkor rabszolgaságra vethették őket.. Szabadon házasodhattak. Neveik is fennmaradtak pl: Petyr, Ezti, Lada, Moraz, Sap, Helia...

A XI. században sor került a környező vidékre mohamedán besenyők betelepítésére, erről tanúskodik Szerecseny falu neve, de a Kajártól nyugatra elhelyezkedett Besenyőtarló megnevezés is. Könyves Kálmán I. törvénykönyvének 46-49. §-a szabályozta az izmaeliták helyzetét. Eszerint a mohamedán falvak felének keresztények közé kellett költözni, s keresztény házastársat venni.

Kajár a XII. századra már az apátság leggazdagabb falvának számított. Fő terményei a búza, árpa, zab, kender, szőlő volt, de bort, mézet és sört is állítottak elő. Termékfeleslegüket kicserélhették a közeli vásáros helyeken, Árpáson, Mórichidán, Szerdahelyen, Szentmártonban (Pannonhalma). Az esztergomi vámszabályzat “sokorói borként” említette a vidék borát.

A kajáriaknak egyházi népekként nem kellett fizetniük a kamara hasznát, harmincadot, út- piac- és hídvámot, valamint a közmunkák alól is felmentést élveztek.

Egy l206-ra keltezhető oklevél szerint a veszprémi várnépek: Szűz falu lakói (Miklós-major tájékán) elfoglaltak egy földrészt Kajárból.

A tatár pusztítás kevéssé érintette a falut, mert a lakók a Sokoró erdeiben rejtőztek el.

IV. Béla király előtt a Pécz nemzetség pereskedett a bakonybéli apáttal Kajár birtokáért. Az uralkodó az oklevelek alapján a monostornak ítélte a falut. 1273-ban II. Ottokár 60 ezres cseh seregének betörése fenyegette a települést, a cseh király Győrt és Szentmártont is elfoglalta, de Pécz-nembeli Gergely és Dénes sikerrel küzdöttek meg az ellenféllel birtokaik védelmében. A Pécz nem több tagja is országos méltóságokba emelkedett.